Grecsó Krisztián Mellettem Elférsz Kritika
- Irodalom ∙ Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
- Revizor - a kritikai portál.
- Száz év fejremegés
- Mellettem elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
Minek menjen oda? Miért akarna valahol örökké idegen lenni? " De végükre lehet-e érni a lefutott köröknek egyáltalán, még ha csak a rendelkezésre álló ismeretekkel dolgozik is az elbeszélő? Mert különös esetlegesség mutatkozik meg a regényben, ami engem zavart: megismerni belőle az apai nagyszülőket, a nagyapa testvéreit, az apát és testvérét, illetve az anyai nagyapát, és persze mindazokat, akik ezeknek az embereknek az életében mély nyomot hagytak. Szinte egytől egyig férfiak. Holott a család nőtagjai (az anyai nagymama, az apa lánytestvérei, az anya) ugyanolyan meghatározóak lehettek volna az énkeresésben, ha már a génállománybeli örökségről beszélünk. Ennek megfelelően az anyai ág Domos tata életének fontosabb csomópontjait leszámítva csaknem érintetlen, így feltáratlan marad. Márpedig ugyanúgy örököljük női felmenőink árnyéklényeit, ahogyan a férfiakéit, még ha a koncepció a férfivonal tisztázása lehetett is. És ez így sajnos hiányos. Nem beszélve arról, hogy bármennyire érzékletes lelkiséggel ábrázolja is az énelbeszélő családtagjainak döntő életmozzanatait, a legtöbb esetben megreked a tüneteknél.
Irodalom ∙ Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Tudnivaló, hogy a magát liberálisnak valló politikai gondolkodás hirdeti a tolerancia mindenekfelettiségét, s hogy e vezényszó értelmét milyen önkényesen változtatja attól függően, hogy érdeke éppen mit kíván. Nem a homoszexuálisok és a prostituáltak zavarnak, hanem a tolerancia rám emelt, álszent keresztje, amelyet zokszó nélkül vesz kézbe a legtöbb író, hogy hovatartozását kifejezze, vagy éppen hűségét megerősítse. Mindenesetre saját bőrön vett valóság a könyvé – vagy ha nem az, legalább hihető; de az már kevésbé, hogy egy, a 20. század első felében szocializálódott, kilencvenéves asszony, Zách Éva az egykori nemi életéből osszon meg pikáns részleteket az elbeszélővel, aki számára idegen fiatalember. S ha már felmerült a regényben ábrázolt szexualitás, némi disszonancia mutatkozik Grecsó Krisztián könyvében, amely hol visszafogottan bővérű, akár egy Menzel-film, hol pedig egyszerűen leereszkedik a pornólapok szintjére: "Minden átmenet nélkül nekem esett, kigombolta a nadrágom, lenyelte a farkam, nem a szájába vette, lenyelte az egészet, lenyűgözve néztem…" Sajnos a kortárs próza divatja ez, sőt tudathasadása, mint a tolerancia zászlajának kényszeres lobogtatása is.
Mert ami elmúlt, azon szükségszerűen hajszálrepedések keletkeznek, majd szilánkokra törik, s a cserepek néha összekeverednek más történetek darabjaival, általában el is veszik közülük egy-egy, amiket pótolni, illeszteni és ragasztani kell. S persze jelen vagyok a szilánkok válogatásában és a kötésükben: a képzelésben is, tehát a fikció is én vagyok. Ezért álproblémák ezek, amelyek bennem egyenértékűek a mellébeszéléssel. Egy kritikában pedig az beszél mellé, akinek igazán nincs miről – e könyv kapcsán legalábbis. Mert tény, hogy a Mellettem elférsz-ről érdemes beszélni. Minden, fontosnak érzett élmény formálja az embert, és szinte mindegy, milyen ösvényen indul el, akit eléggé szorít már a cipője ahhoz, hogy fűzőjét kibogozza, a lábbelit levesse, és megfelelőt keressen magának, ami kifejezi őt, és amiben jólesik a járás, akármerre viszi is az útja. Mert bár a Mellettem elférsz családregénynek tetszik, én mégis identitásregényként olvastam. "Nem a sérelmeimet akarom kibeszélni, nem apámnak akarok megbocsátani, hanem ismerni akarom az állományt, mindent, ami rendelkezésemre áll: a szokásokat, a múltat, a lefutott köröket. "
Revizor - a kritikai portál.
A szerkezet hiánya ahhoz a kulcskérdéshez vezet, minek tekintsük ezt a könyvet. A kritika már felvetette, lehetne Grecsó sikeres regényeit igényes szórakoztató irodalomként is olvasni. Ami jogosnak tűnik, hiszen ez a könyv nem gondol semmit az irodalomról, narrációról, önmagáról. De szórakoztató könyvnek sem az igazi: stílusa túl nehézkes, problémafelvetése túl okos, kérdései túl mélyen érintenek. Miközben a szöveg minősége azért messze meghaladja a lektűrökét, használja annak eszközeit: olykor hatásvadász, a fontos dolgokat funkció nélkül, udvariasságból megismétli, van rengeteg szex és háború meg pergő cselekmény akadálytalan nyelvezettel pároztatva. Mégis: nem lehet eléggé örülni annak, hogy ez a könyv eljut a szélesebb hazai közönséghez. Egy olyan könyv, amely voltaképpen azt sulykolja: figyelj már magadra, végre egyszer kérdezd meg a nagyszüleidet, és ne gondold, hogy más vagy, és ne gondold, hogy nincs közöd ahhoz a valószerűtlen, hétköznapi iszonyathoz, amit Magyarország huszadik századi történelmeként ismerünk.
Ha nem is bizonyításként, de utalásként legyen elég két gyors példa. Az elbeszélő hős apai nagybátyja, Márton hasonlóképpen bensőséges viszonyba kerül Imre nevű barátjával, mint apjának testvére, Benedek a lányosan viselkedő osztálytárssal, Sadival. A további párhuzamokat szaporító, egészen a halálig futtatott férfikapcsolat családi vonatkozásait Grecsó elégikus komótossággal részletezi, miáltal egyfajta véget nem érő búcsúzáshangulatot, már-már epilógusízű szövegnyúlványt teremt – a könyv kétharmadánál. Ekkor azonban új lendületet kap a regény, amennyiben az elbeszélővel megismerkedő Andor révén végre bepillantást nyerünk a család anyai ágának történetébe is, azon belül Domos tata már említett budapesti szerelmi kalandjába. Jót tesz a regénynek, hogy az 1976-ban született hős egymást keresztező és tükröző jelen idejű története és múlt idejű elbeszélése ugyanott zajlik, tudniillik Budapesten; mely térbeli döntés ugyanakkor átjárható érzületi hidat ver a főváros és a dél-alföldi település közé; például akkor is, amikor disznóölés közben az unoka a nagyapa budapesti történeteit hallgatja: "Nekem távol volt a Király utca, Domos tatának nem.
Grecsó ezekben a tájleírásokban, a kimerevített pillanatok megkomponálásában remekel a leginkább. Magunk előtt látjuk a kendergyár mögötti áztatótavak holt vizét, a gyárkémény okádta füstöt, amely kesernyés pernyéjével az egész települést beteríti és betegíti, a szamarak vontatta helyi kisvasutat. A telep barátságtalan, zárkózott hely – íratlan szabályai a falu határán kívül nem érvényesek, de a külvilág történései sem tudnak igazán hatást gyakorolni a helyiekre, legyen az világháború vagy kommunista hatalomátvétel. A regény egyik legerősebb, érzékenyen megformált részlete Benedek és Sadi szerelembe forduló barátságának titkos krónikája is, amely nem csak a kapcsolat küzdelmeit, de a telep reménytelen, monoton létét is felkavaró erővel ábrázolja. A kötet szerkezetileg jól áttekinthetően két nagyobb egységre osztható, az elsőben az apai, a másodikban az anyai nagyszülők "hivatalos" és apokrif múltját dolgozza fel a narrátor, aki nehezen hihetően intim részleteket is megtud az ősök hálószoba-titkairól.
Száz év fejremegés
A Mellettem elférsz zavarbaejtően személyes és kitárulkozó regény, még akkor is, hogyha egy csomó minden belőle csak kitaláció. És miközben nyakig merülsz egy másik ember családi emlékeiben, neked is eszedbe jut, nálatok vajon ez vagy az hogyan lehetett. Hogy kérte meg a nagyapád a nagymamád kezét? Mi történt vele a háborúban? Mi volt élete sikere és kudarca? Szerette a feleségét? Voltak kalandjai? Rájössz, semmit sem tudsz. Ez a regény legnagyobb erénye. A mesevilágot élvezetesebb olvasni, ez viszont jobban a húsodba vág. Dömötör Ági
Mellettem elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
- Mellettem elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
- Száz év fejremegés
- A csiperke gombát meg kell pucolni
- Horthy Miki - Miért múlik el minden ami szép - indavideo.hu
- Egy ropi naplója 2. Rodrick, a király - kemény borítós
- Blue acoustic hanggátló és tűzgátló gipszkarton online
Erős, öblösen zengő munkahipotézissel indít Grecsó Krisztián új regényének elbeszélője: "Én a testemmel szerződést kötöttem. Az inak, szalagok, izmok legyenek mindenütt lazák, akár a szárítókötél…" Az izmos és egészséges férfitest futurista ízű megjelenítése voltaképpen az öntudatos önazonosságra törekvő regényhős ("Én…") távlatos igénybejelentését hordozza: "Egészséges akarok lenni, mert a múlt tele van halállal, és én érezni akarom, hogy bírom a halált. A családom, a régi idők emberei nem kezdenek ki. " (7. ) Nos, ennek ellenére, vagy éppen emiatt, a Budapesten, azon belül Zuglóban élő és dolgozó hős mégsem tud szabadulni a dél-alföldi településhez kötődő múltjától, az önismétlő családi jellem- és sorsalakzatok atavisztikus szövetburjánzásától, amely ráadásul – őszinte hála érte szerzőnknek – magával ragadó, ámde tagolt szövegerjedéshez vezet. Hiszen éppen akkor, amikor hősünk (miként egy Paul Auster-szabványfigura) magánéleti (azon belül szerelmi) válságba kerül, kezébe akad apai nagyanyjának, Jusztikának a naplója, valamint egy fénykép, amelyen apai nagyapja egykoron bencés szerzetesnek állt, történetesen Benedek nevű testvére látható, akinek valós története viszont korántsem egyezik a képen megörökített fikcióval.
Titokra, a valóság és a fikció közötti határ szemérmes megőrzésére utal az is, hogy Grecsó Krisztián – bár regényéhez még családfát is készített – nem árulja el hőse keresztnevét, a családtagokat pedig kizárólag az ismétlődő telepi keresztneveken említi. Sejthetjük, hogy a regényben körülírt vezetéknév – a szlávosan hangzó, idegen nyelven görögöt jelentő szó – mi lehet a valóságban, ám a megfejtés már kivezet a szépirodalomból.
"Aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol", hangzik el, majd a következő mondatban megjelenik egy bácsi, aki nem tudja, hol van, nem talál haza, és a gyerekkori házát keresi, mert arról majd eszébe jut a jelenlegi. Mert a múltból ismerjük meg a jelent, ugye. Becsúsztak csúnya tartalmi következetlenségek is, például a sokat emlegetett fizetett szex nem az okmányiroda udvarán történik, mint ahogy később utalnak rá. És vannak megbocsáthatatlan mondatok, ami után nehéz újra kézbe venni a könyvet: "feszítették a testüket, mint pattanásig húzott íjak, nézték egymást némán, és Éva, mintha nem akarná megzavarni a tekintetek szerelmeskedését, kimondta, szeretlek! " A könyvnek továbbá nincs szerkezete: egymásba fonódó történetek vannak, egy többgenerációs család tagjainak egymásba indázó életei, négy és fél gócponttal. Juszti mama hosszú élete, Benedek és Sadi férfiszerelme, Márton és Imre barátsága és háborúja, avagy a magányosság természetrajza, valamint Domos tata és szeretője kétségbeejtő love storyja mellett igen haloványnak, ráadásul nyálasnak és elrajzoltnak hat elbeszélőnk szánalmas epekedése egy kiugrott örömlány iránt.